Manapság több ló tulajdonosnak van fenntartása a melasz etetésével kapcsolatosan.
A melaszt már a 19. század óta használják a lovak takarmányozásában is. Érdekességként, a melasz körülbelül ugyanolyan mennyiségű nem struktúrális szénhidrátot (NSC) tartalmaz, mint az árpa vagy a kukorica. Ebből a legtöbb vagy szacharóz (glükóz és fruktóz), vagy a szabad glükóz és fruktóz formájában található. Mind a fruktóz és a glükóz könnyen felszívódnak az emésztőrendszerben, és a fruktóz a májban átalakul glükózzá. Ezért mondhatjuk, hogy a melasz etetése hasonló módon emeli a vér glükóz szintjét, mint a keményítő emésztése.
A melasz nagyon hatékonyan csökkenti a gabona alapú takarmányok porosságát, ezzel csökkentve a légzési rendellenesség előfordulását. Hatékony hordozója lehet bizonyos gyógyszereknek és kiegészítő takarmányoknak, és természetes “kötőanyagként” használható pelletizálásra is. Kellemes illatával a ló takarmányának természetes ízfokozója.
A melasz magas (kb 50%) cukortartalma miatt közvetlen energiaforrás is “gyors energia ‘lovak számára, amit kemény munkában lévő lovak esetében azonnal rendelkezésre álló energiáként lehet beépíteni a takarmányozásba. Egészséges lovak esetén erre a célra igazán hasznos lehet, ha egy jól emészthető keményítő forrást (pld zab, árpa) egészítenek ki a melasszal, ami mintegy glikémiás pufferként szolgálhat a ló számára.
Ezen túlmenően, a melasz nem csak cukrot tartalmaz, hanem gazdag elektrolitokban, káliumban, ami fontos a szervek, csontok és izomzat vízháztartása szempontjából, valamint tartalmaz még B-vitaminokat is.
Fontos tudni, hogy az olyan anyagcsere betegségben szenvedő lovaknak (mint pld. patairha gyulladás, inzulin rezisztencia, Cushing-kór, metabolikus szindróma) nem javasolt sem a melasz sem a magas keményítő tartalmú tápanyagok etetése.
Tehát, mint az élet minden területén, a melasz etetésében is fontos a mértékletesség és fokozatos bevezetés.
